Elég jellegtelen nap volt. A Dunát csak a végén láttuk, kukoricaföldek és töltésalja jellemezte az egész napot. Meg szembeszél és sóderos út. A tüchtig osztrákok területén elő nem fordulhatott az, ami itt s németeknél egyre gyakoribb, hogy egyszerű föld vagy soderos útra viszik a kerékpárutat. Persze ez csak akkor kellemetlen, ha az ember előzőleg hozzászokott a jóhoz. A körülmények ellenére eddigi legtöbb kilométerünket tettük meg, ugyanis Eötvös Pistinek (ő a társulatban a zenebohóc) az a nagyszerű gondolata támadt, hogy minek alszunk hatig, mikor felkelhetnénk 5.30-kor is és akkor fél órával többet tekerhetünk. Így is tettünk. Már látom, hogy megint szúrja a fejét belülről egy gondolat. Tudom is hogy mi lesz az, ezért éjjel felkelek és összetöröm a viharlámpáját…..
Utolsó kommentek