Reggel szavaztunk arról, hogy elinduljunk-e. Egész éjjel ömlött az eső a vihar benyomta a külső ponyvát és eláztak a sátrak. Reggel feltettük a make up-unkat (azt hiszem így kell írni), ugyanis a két hetes nap és egy hetes szél teljesen kisebesítette a szánkat, ezért mikor a másik nem látja, labelloval (azt hiszem ez a neve) ápoljuk. Pista persze nem. Ő nem cukorból van. Szóval mikor a másik nem látja, elővesszük az eszközt és használjuk. Egymás előtt azért nem merjük még csinálni.
Tehát, esőben, viharos ellenszélben, de elindultunk. Nagyon szép helyeken jöttünk. dombtetőkön, völgyekben fekvő kis almaillatú francia falvak közt. Mindegyik központjában egy-egy gótikus templommal. Nagyon megszenvedtük a mai 114 km-t. Alig haladtunk előre akkorra volt a szél. Aztán az egyik dombtetőn a képen is látható látvány fogadott. Gyorsan kijátszottuk az egyházi kártyát és bekopogtunk a legközelebbi Chateau ajtaján. Éppen ünnepelték a július 14-t, de nagyon rendesek voltak. a templomkertben már a helyiek pihentek így ott nem volt hely, de a cintermen kívül sátrat verhettünk. Rögtön leszakadt az ég, most is ömlik.
Holnapra megpróbáljuk elérni Párizst